Iskolatörténet

Az első ötven év

A századforduló éveiben felerősödtek hazánkban azok a gazdasági folyamatok, amelyek szükségessé tették a kereskedelmi szakirányú iskolák létrehozását. Szolnokon, a Kereskedelmi Társulat karolta fel az ügyet, és hosszas huzavona után 1911. augusztus 25-én érkezett meg a miniszteri engedély. Ennek birtokában szeptember 5-én tartották meg az első tanévnyitót a felső kereskedelmi fiúiskolában.

Az iskola első igazgatója dr. Papp Illés volt, aki irodalmat és magyar nyelvet tanított. A kezdő tantestületben rajta kívül összesen három tanár dolgozott még: Bayer Nándor Szentirmai Ignác, dr. Ulricz György. Munkájukat három óraadó segítette a gimnáziumból (a városban akkor még csak a Verseghy Ferenc Gimnázium működött polgári fiúiskola néven). Az első évfolyamon 88 diák tanult, közülük 65-en végeztek a háború kezdetének évében, 1914-ben. A korabeli tantárgyak a következők voltak: vallástan, magyar, német, francia, földrajz, történelem, politikai számtan, kereskedelmi számtan, irodai munkák, könyvviteltan, kereskedelmi levelezés, közgazdasági ismeretek, vegytan, és áruismeret, továbbá jogi ismeretek.

A háború utáni nehéz időkben sokáig kérdéses volt az iskola léte. Goóts Mihály, majd Kemény László igazgatónak köszönhetően végül megmaradt az intézmény. Az állandó iskolaépület hiányát az iskolafenntartó Kereskedelmi Társulat oldotta meg, miután megszerezte a Hunyadi és a Bercsényi utcára nyíló épülettömböt, (a későbbi Vasipari Vállalat, a mai Shell-benzinkút helyén) a 900 négyszögöles udvarral együtt. Ekkor még senki sem gondolta, hogy ez az ideiglenes iskolai célokra használt épület 35 évig lesz az intézet állandó hajléka.

Az első világháború, majd az azt követő tragikus, hazánkat alapjaiban megrázó történelmi események, változások iskolánk életét is próbára tették. A 20-as évek végére kritikussá vált az iskolatulajdonosi kérdés és ekkor Szolnok város képviselőtestülete az 1929. január havi közgyűlésén az iskolát tulajdonába vette, ez azonban csak ideig-óráig oldotta meg az épületgondokat, ezért a város vezetése 1941-ben vállalta egy új iskolaépület létesítését a Baross utcában.

A derűlátást és bizakodást azonban szörnyű megpróbáltatások követték. Az 1944. június 2-i szörnyű szőnyegbombázáskor a régi iskolát – benne a bútorzattal – súlyos károk érték, és szinte csodaszámba ment, hogy a készülő iskolaépület nem károsodott súlyosan, bár néhány bombatalálatot kapott. A szárazföldi harcok Szolnokot megkímélték, az iskola élete lassan ismét megindult, a sok-sok szenvedés utáni újjászületés és remény évei következtek 1945 és 1948 között.

Már 1945-ben megnyíltak a kapuk a lányok előtt is, és létrejött iskoláink első, középiskolai jellegű leányosztálya (az I/C-be 27 leány járt, osztályfőnökük, Koska Ida tanárnő volt).

1948-ban a szolnoki Kereskedelmi Iskola állami iskolává lett, és ez biztosabb anyagi hátteret biztosított, mint a város. A centenárium évében teljesült a „rég megálmodott álom”, sor került az új iskolaépület átadására és az épület egyik szárnyában megkezdődött egy 80 férőhelyes leánykollégium kialakítása, mely 1951-ben készült el. Szintén ebben az évben lett kész az iskola akkor nagyon modernnek számító tornaterme is, amely az Országos Sporthivatal méretszabványainak is megfelelt.

Az ötvenes években sok átgondolatlan reformnak volt kitéve a hazai oktatásügy és iskolarendszer. Példa erre egy 1949-ben elfogadott rendelet, mely előírta, hogy a kereskedelmi iskolákat közgazdasági gimnáziumokká kell átalakítani. Majd 1952-ben egy újabb rendelet ezeket az iskolákat közgazdasági technikumokká nyilvánította. Nálunk is megtörténtek ezek a változások, azzal a ráadással, hogy iskolánkat, érthetetlen okból, mezőgazdasági technikumnak jelölték ki. Csak kitartó küzdelemmel és Kemény László személyes közbenjárására sikerült elérnünk, hogy 1953-tól kezdve a mezőgazdasági jelző mellé megkapjuk az iparit is.

Bár Szolnokon gépírást és gyorsírást már 1911-től tanítottak, a Gépíró- és Gyorsíróiskola Magyar Magdolna magániskolájából alakult. 1954-ben az iskolát áthelyezték a Közgazdasági Technikum épületébe, de önálló iskolaként működött. 1960-ban a két intézmény egy igazgatóság alá került.

Az intézmény 1955-ben egy emlékezetes ünnepség keretében vette fel Vásárhelyi Pál, a reformkor nagy magyar vízimérnökének nevét, és 1957-ben leplezték le az intézet előkertjében a névadó szobrát, Tősér János alkotását. Azóta is büszkén viseljük e nevet, és minden évben Diáknap, 2000-től pedig a Közgazdász nap tudatosítja a tanulóinkban, hogy mit vár el tőlük az iskola, és természetesen azt is, hogy mire készítjük fel őket. Chiovini Ferenc, a Szolnoki Művésztelep tagja is ekkor készítette Vásárhelyi portréját, amelyet az iskolának ajándékozott. Az volt a kívánsága, hogy a kép a mindenkori igazgatói i szoba falára kerüljön.

A hatvanas évektől a kilencvenes évekig

1957-ben a nyugdíjba vonult Kemény Lászlót Szurmay Ernő követte, aki már korábban is az iskola tanára volt. A tantestület jól ismerte irodalmi műveltségét, jártasságát a pedagógiában. Az ő idejében kiadott oktatási rendelet a technikumot szakközépiskolává alakította át, és az 1963/64. tanévben már valamennyi osztályunk szakközépiskolai volt.

Részlet az 1960-ban elballagott diákok tablójáról

1966-ban az iskola fogadta be a Tiszaparti Gimnáziumból „kitelepített” Kereskedelmi Szakközépiskolát, amely itt is maradt, egy évtizeden át egészen az új kereskedelmi iskola felépítéséig. 1969-re felépült az anyaiskola mellett egy modern közgazdasági leánykollégium. A 60-as években a tantestület tevékeny közreműködésével két olyan elhatározás született, amelyek évtizedekig, illetve máig az iskolai élet szerves részévé váltak. Az egyik a Kiskőrösi Állami Gazdaságban 1964-1992-ig végzett őszi munka, értékes részvétel a gyümölcs-betakarításban, illetve a Balaton partján, Balatonrendesen vásárolt 800 négyszögöles üdülőtelek, amelyen napjainkig évente 150-200 diák és tanár tölthetett és tölthet kellemes napokat. Az üdülő fejlesztésében máig szülők, patronáló intézmények, diákok és tanárok végeznek és végeztek önkéntes munkát.

Amikor Szurmay Ernőt a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár igazgatójának nevezték ki, a felsőbb szervek 1970-ben Dr. Boros Ottónét jelölték utódul. Személyében először került nő az iskola élére, és először lett olyan vezetője az intézménynek, aki már diákként is ennek az iskolai közösségnek volt a tehetséges tagja. 1972-ben Zsidai Emil lett az új igazgató, akinek az irányításával felújították az iskolaépületet, a fűtésrendszert és a villamoshálózatot. Ugyanebben az évben a gyors-gépíró idegen nyelvi tagozatot felváltja az igazgatási-ügyviteli ágazat. A gyors-gépírók iránti változatlanul nagy keresletet elégíti ki a 1978 szeptemberében indult kétéves rendeskorú gép-gyorsíró iskola. Az egyes szervek, vállalatok munkaerő-igénye hívta életre a pénzügyi tagozatot (1976), majd 1979 szeptemberében már nálunk is indult a postaforgalmi tagozat. Az 1984-ben indult az iskolai számítógépprogram, mely során 1985 szeptemberében az igazgatás-ügyviteli osztály helyébe a számítástechnikai-folyamatszervező ágazat lépett.

Változásokra más területen is találunk példákat: 1984-ben közös igazgatás alá került a kollégium és 1985. január 1-jétől megszűnt, illetve a nappali tagozattal közös igazgatás alá került a Dolgozók Önálló Közgazdasági Szakközépiskolája.

A ’80-as években olyan mértékben növekedett a tanulók létszáma, hogy indítani kellett még egy osztályt, ez lett az igazgatási-ügyviteli ágazat. Szintén a létszámnövekedés miatt két osztály a közeli „piros iskolába” költözött.

A kilencvenes évektől

A rendszerváltás első éveiben iskolánk viszonylag gyorsan rátalált arra az útra, amelyen haladva megteremtette az új iskolaszerkezet napjainkban legmegfelelőbb formáját. A tantestület túlnyomó többsége megértette és elfogadta a modernizálás ars poeticáját. 1991-ben az ország világbanki hitelt vett fel a szakképzés korszerűsítésére. Jelentős megújulásra volt szükség, hiszen korszerűtlen volt a közgazdasági képzés szerkezete, felépítése és tartalma.

1992-ben Dr. Borosné Dr. Kalicz Éva lett az igazgató, az ő irányításával indultak el az új ágazatok: világbanki közgazdasági, a gazdasági szakközépiskolai, a két tanítási nyelvű idegenforgalmi. A felnőttoktatás is új arculatot vett fel, az 1996/97-es tanévben az érettségire épülő szakképzés két módon indult: heti 5 napos, 1 éves időtartammal (pénzügyi ügyintéző, európai üzleti asszisztens, külkereskedelmi ügyintéző, marketing- és reklámügyintéző, valamint heti 3 napos délutáni oktatással, 2 éves időtartammal (felsőfokú ügyintéző titkár, igazgatási ügyintéző-ügykezelő, középfokú gazdasági informatikus, vállalkozási ügyintéző, gépíró és szövegszerkesztő).

1996-ban iskolánk kollégiuma a közös igazgatású városi kollégium részévé vált. Az 1997-es évvel megszűnt a 4 osztályú felnőttoktatási rendszer és ugyanebben az évben szűnt meg – 42 évi fennállás után – az egyre gyengébb gyermekanyaggal dolgozó kétéves Gép-gyorsíró Szakiskola.

2000-től az intézmény vezetését Dr. Lengyel Erzsébet vette át. Erre az időszakra esett a kétszintű érettségi bevezetése, a számvitel és pénzügy területén a felsőfokú szakképzés akkreditálása, illetve sikerre vitele a Budapesti Gazdasági Főiskolával. Az épület és a sportudvar rendbetétele mellett, az informatikai, technikai háttér kiemelt fejlesztése és a balatonrendesi tábor felújítása is megtörtént. A kiváló szakmai és tanulmányi versenyeredményeket elérése mellett az általa 1997-ben alapított Közgé leánykara is kimagasló sikereket aratott.

Napjainkig az oktatási formák, s azokkal együtt az iskola neve is sokszor változott. 2008. július 1-jétől egy iskolarendszer része lettünk, a Szolnoki Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola tagintézménye, majd ezt követően a gyermeklétszám csökkenése magával hozta az egyes oktatási intézmények összevonását is, így 2011. július 1-jétől az Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola az intézményünk része lett.

Képzési rendszerünk a nappali tagozaton a turisztikai, közgazdasági, üzleti informatika ágazatok mellett kibővült az egészségügyi, a szociális gondozó és ápoló képzésekkel, továbbá a szakképző évfolyamokon a gazdasági informatikus, az üzleti szakügyintéző, postai ügyintéző szakok mellett többek között ápoló, mentőápoló, csecsemő- és gyermekápoló, gyógyszertári asszisztens, gyakorló ápoló képzések is folytak.

Napjaink

A Szolnoki Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola megszűntével 2015. július 1-jén létrejött a Szolnoki Szolgáltatási Szakképző Centrum, melynek egyik tagintézménye vagyunk, de hagyományainkat, pedagógiai értékeinket változatlan önállósággal őrizzük. Dr. Lengyel Erzsébet nyugdíjba vonulása során 2016. július 1-jétől Mohácsi Csilla lett az új intézményvezető.

A szakmai tárgyak, az idegennyelv, az informatika magas szintű oktatása mellett ápoljuk a tehetséggondozással kapcsolatos hagyományainkat, a tehetséges tanulóinkat felkészítjük különböző szintű versenyekre, és kiemelkedő országos eredményeink vannak. Diákjaink a turisztikai, nyelvi programjaink keretében sokat utaznak, így a nyelvtanulás magas színvonalához ez is hozzájárul. Élen járunk a sportban (kosárlabda, tenisz, karate stb.) és van egy kiváló énekkarunk.

A Vásárhelyi Pál Közgazdasági, Egészségügyi és Idegenforgalmi Két Tanítási Nyelvű Tagintézmény a régi falai között nemcsak hagyományait, hírnevét és szakmai színvonalát őrizte meg, hanem a modern kor követelményeivel is igyekszik lépést tartani.