VÁSÁRHELYI PÁL

(1795-1846)

Vásárhelyi Pál a hazai vízimérnöki tudomány egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Nevéhez fűződik - egyebek mellett – a Vaskapu-szabályozás és a Tisza-szabályozás tervének kidolgozása. Szepes-Olasziban született 1795. március 25-én. Édesapja Vásárhelyi Mátyás evangélikus kántortanító, édesanyja Téglásy-Bekk Mária volt.

Iskoláit Miskolcon és Eperjesen végezte, majd a pesti egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1816-ban. A következő esztendőtől Zemplén és Veszprém vármegyékben vállalt úrbéri és erdőmérnöki feladatokat. Ezután a Vízi és Építészeti Főigazgatóság nagyváradi mérnöki hivatalának szolgálatába lépett. A Helytartótanács innen rendelte ki a Tisza és a Körösök vízrajzi térképészeti munkáihoz. Közben megnősült, 1821-ben éppen a születésnapján vette feleségül Szentmiklósy Sebők Máriát.

1823-ban a dunai felmérésekhez irányították. Első szakmai szempontból jelentős munkáit a Körösöknél és a Dunánál szerzett tapasztalatai alapján írta. 1827-ben két tanulmánya is megjelent, mindkettő egy mérési technikával, a háromszögeléssel foglalkozik. Ezekben geometriai példákkal és levezetésekkel illusztrálta számítási módszerét. A Helytartótanács felismerte benne a tehetséget, és 1829-ben al-dunai felméréseket bízott rá. Az ő irányításával készült el a folyó Pétervárad–Orsova közötti szakaszának és az al-dunai vidéknek a vízrajzi felvétele.

1831-ben nagy feltűnést keltett a Tudományos Gyűjtemény hasábjain megjelent cikke, amely az Al-Duna-szabályozást teljesen új alapokra helyezi. Az írásra Széchenyi is felfigyelt, és szerzőjét magával vitte 1833-ban Angliába. A tanulmányútról egy év múlva tértek vissza. Ezután Vásárhelyi idejének jó részét az Al-Duna szabályozására fordította. A Vaskapunál 1837-ben fejezte be a munkát. Érdemeit elismerték, és kinevezték a Vízi és Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnökének: ő lett a hazai vízszabályozások legfőbb állami irányítója. Javaslatára a folyók szabályozásánál nemcsak a hajózhatósági, hanem az árvízvédelmi szempontokat is figyelembe vették.

Iskolánk névadója támogatta a Lánchíd megépítését, és az Akadémia tagjaként elméleti kérdéseken is dolgozott. Évekig foglalkoztatta például a folyóvizek sebességének mérése, vagy a folyók tengerszint feletti magasságának megállapítása.

Vásárhelyi terve a pesti hídról

Vásárhelyinek végül sikerült az Adriai tengerszintjére vonatkoztatva az egységes országos alapszintet meghatározni. Az Adriai-tenger szintjéhez viszonyított magasságokat sokáig használták és Vásárhelyi-féle magasságoknak nevezték.

Az 1838-as pesti árvíz után Vásárhelyi javasolta a Duna főváros alatti szakaszának szabályozását, majd a ’40-es évek tiszai áradásai után a Tisza szabályozásán dolgozott. Több mérnöktársa segítségével 1846-ban, éppen március 25-én tette le az asztalra a végleges és átfogó munkát. Ez a terv heves vitákat váltott ki. Az egyik ilyen vita alkalmával Pesten rosszul lett, és még aznap éjjel, 1846. április 8-án meghalt.

Vásárhelyi a Tisza szabályozását nem érhette meg, de a szőke folyót az ő tervei alapján szabályozták. A munkálatokat ’46 augusztusában kezdték el, és azóta több szakaszban, szinte folyamatosan folytatták. Az utóbbi évtizedek azonban új problémákra hívták fel a szakemberek figyelmét. A civilizáció, a városiasodás, az erdők kiirtása új kihívást jelent a Tisza mellett élőknek. A soha nem látott hatalmas árvizek, mint például a 2000-es szolnoki is, arra figyelmeztetnek, hogy nagyobb teret kell adni a folyónak. A mai kor vízimérnökei is letettek az asztalra egy átfogó tervezetet. Óriási víztározók és kiszélesített árterek szerepelnek a tervrajzokon. Némelyiket már meg is építették éppen itt, a mi térségünkben. Ezt a tervet Vásárhelyiről nevezték el. Pedig sok minden változott a reformkor óta. Az ő neve mégis a szakmaiságot, a kitartást, az elhivatottságot jelenti. Mint ahogy mindezt jelenti számunkra is a mi iskolánk: a „Vásárhelyi”.

Vásárhelyi Pál a Tisza-völgyi Társulat ülésén